Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


hallássérülés

2012.05.17

 

hallássérülés:

 

Gyűjtöfogalom; szinonmája a halásveszteség melynek minden fokát és tipusát ide sorolják. A ~ek két csoportra a nagyothallokra és a suketekre, ill. a kettö között huzodo átmeneti sávra, a hallásmaradványos álapotra oszthatok. A hallásveszteség megitélése a legelterjetebb a tiszta hangokal mért küszöbaudioagram alapján, azaz az éppen még meghallot 125 és 8000 Hz (hertz a rezgésszám mértékegysége) közöti hangok meghallásárol készult diagram alapján történik. A kuszöb-audioagramot menyiség és minőség szempontjából értékelik. A menyiségi megitélésnél a kulönbözö ferkvenciákon mért halásveszteség decibelben (dB) kifejezet mértéke szerepel. A 40 dB-t meg nem haldo hallásveszteség enyhe foku, a 45 és 65 dB közöti közepes,és a 65-től 95 dB-es sulyos foku nagyothalásnak felel meg. 95 és a 115 dB átmeneti sávrol van szó, az ennél nagyobb kiesés suketséget jelent. A minöségi szempont figyelembevételénék elsösorban a kozepes fokunál sujosabb hallásveszteség által érintett frekvenciák (hangmagaságok) megitélésénél lehet szerepe. Egyértelmuen csak az a személyminösul suketnek allása legfejebbaz 500 Hz-es hangmagaságig terjed. A hallokészulékek rohamos fejlödésével valamint a cochleáris implantáciok beindulásával gyogyped.-ieljárásokat is bevonva (hallásnevetés, hallássárultek nevelési folyamata) egyre több esetben a ~ kategoria pozitiv megváltoztatása, ami azt is jelenti, hogy csöken a suketség kategoriájába sorolhato személyek száma.

Csányi Y. (Bevezetés a hallásásrultek pedagogiájába. Bp. 1994.)