Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


integrált iskoláztatás

2012.05.17

 

integrált iskoláztatás:

az 1970-es években elindult ped.-i irányzat, mely a tanulásban valamilyen oknál fogva akadályozott (pl. fogyatékosság képességzavar, szociális hátrány) gyermekek együttes, a lakóhelyhez közeli nev.-ét, okt.-át jelenti a kortársakkal. Elméleti alapját a fogyatékosok jogaiért folyó polgárjogi mozgalmak (USA), a kisebbségek diszkriminációja elleni fellépés (Olaszo.), és az ún. normalizációs elv képezi, mely szerint a fogyatékos emberek életfeltételeit maximálisan közelíteni kell a normálisakéhoz (Skandinávia). Az irányzat ellentéte a gyermekek meghatározott csoportjait speciális nev.-i intézményekben elkülönítő szegregált iskoláztatás. Evvel kapcsolatos új fogalom speciális nevelési szükségletmely nem a gyermek alkalmatlanságára, hátrányos tulajdonságaira összpontosít (deficit-modell), hanem a tanulás, nev. feltételeinek biztosítására. A fogyatékosok ~ánál már nem olyan meghatározó jelentőségűek az orvosi, diagnosztikus jellemzések, a szelekciós mechanizmusok, inkább az eltérő nev.-i szükségleteket kielégítő ped.-i fejlesztő lehetőségek kerülnek előtérbe. Az ~ kezdő fázisában a többségi isk. hajlandó fogadni a másság jeleit viselő, és általában gyógypedagógussal is kapcsolatban álló tanulót, de elvárják tőle a maximális beilleszkedést, a többiekkel azonos teljesítményt, maga a ped., az isk. alig v. nem változtat semmit saját stílusán, feltételein. Olykor közel áll ehhez a szinthez az ún. spontán integráció, amikor az előzetes szervezés, tudatos előkészítés és főképpen mindennemű gyógyped.-i kapcsolat hiányában kerül egy kifejezetten speciális nev.-i szükségletű gyermek az ált. isk.-ba. A tényleges integrációt az ún. inkluzív iskola jelenti, amit a befogadó jelzővel jellemezhetünk. Ezt támogatja az UNESCO „Hatékony isk.-t mindenkinek” projektje is (Special needs in the classroom, 1993). A szemlélet lényege: minden gyermek speciális, a fogyatékos gyermekeknél több az egyéni sajátosság. A ped. ált. feladata a tanulók egyéni szükségleteinek differenciált biztosítása (rugalmas tanmenet, egyénekre szabott feladatok, az eltérő tanulási stílus és tempó tekintetbe vétele stb.). A frontális tanításnál nagyobb szerephez jutnak a csoportos és egyéni tanulási formák. A ped., az isk. felelőssége megnő a fokozottan speciális igényű gyermek iránt, bár támaszkodhat a gyógyped. segítségére is. Az ún. utazó gyógypedagógiai tanár nem a fogyatékosok egy oszt.-ában dolgozik, hanem tanácsot ad a többségi isk. ped.-ainak, szükség esetén egyénileg foglalkozik a speciális nev.-i szükségletű gyermekkel, v. az oszt.-ban tevékenykedik, az ált. isk.-i ped.-sal megtervezett és egyeztetett módon (kooperatívv. kéttanáros rendszer).A gyógyped.-i isk.-k hagyományos szerepe is változik az ~sal: az általuk közvetlenül ellátott tanulók száma csökken ugyan, de a szakszolgálat közp.-jaivá lesznek, amely részben a még intézményes ellátásban nem részesülő korai fejlesztés ét, részben az integrált nev.-t segíti az utazó gyógyped.-okkal. Az ~ főbb típusai: a lokális integráció(közös épület, nincs kapcsolat a gyermekek között), a szociális integráció(elkülönített foglalkozások, de tervezett, közös szabadidős program), a funkcionális integráció(közös tanulás). Az utóbbi lehet teljes integráció, amikor a gyermek a tanulás teljes időtartamában együtt van kortársaival, és részleges, amikor csak annak egy részében van jelen. Sajátos forma a fordított integráció,amikor a speciális isk. vesz fel nem fogyatékosokat. Az integrációt ált. a kedvező feltételeket biztosító ún. inkluzív óv.-banvagy az isk. előkészítés szintjén kezdik el, de előfordul a speciális isk.-ból való áthelyezés is. Az ~t a legtöbb országban a speciális isk.-zás lehetőségét is fenntartva az oktatási tv.-ek szabályozzák, biztosítva annak feltételeit is (pl. oszt.-létszám, gyógyped.-i ellátás). Az alapvető feltételek közé sorolható a tanárképzés megváltozása is, mely felkészíti a ped.-okat, ill. a gyógyped.-okat az együttműködésre, az új feladatokra. - Ir. Csányi Y.: Együttnevelés - Speciális igényű tanulók az osztályban. Bp. 1993.; Uő: A hallássérültek integrált fejlesztése. Bp. 1995.; Papp G. (szerk.): Válogatás az integrált nevelés szakirodalmából. Bp. 1994.